Gyakran érzed úgy, hogy hiába alszol 8 órát, mégis ólmos fáradtsággal ébredsz? Hogy a mindennapi feladatok elvégzése is akkora erőfeszítésbe telik, mintha egy hegyet kéne megmásznod?
Ha egy szenvedélybeteg családtag mellett élsz, ez a fáradtság nem a fizikai munka eredménye. Ez az úgynevezett érzelmi kimerültség.
Amikor a mindennapjaidat a bizonytalanság, a folyamatos készenlét („Vajon ma mi fog történni?”) és a bűntudat irányítja, az idegrendszered egy pillanatra sem tud megnyugodni. Olyan ez, mintha a háttérben folyamatosan futna egy nehéz program a számítógépen, ami lassan, de biztosan felemészti az összes energiádat.
A három legfőbb energiarabló, amiről ritkán beszélünk:
-
A folyamatos kontrollvágy: Megpróbálni irányítani a megváltozhatatlant (a másik ember döntéseit) a legfárasztóbb dolog a világon.
-
A titkolózás és a szégyen: Rengeteg energiát igényel, hogy a külvilág felé azt mutasd, „minden rendben van”.
-
A saját igényeid háttérbe szorítása: Amikor mindig a másik áll az első helyen, a saját tankod teljesen kiürül.
Mi az első lépés a feltöltődés felé?
A legfontosabb, amit meg kell értened: Nem a te feladatod meggyógyítani őt, de a te feladatod vigyázni saját magadra. Az öngondoskodás ebben a helyzetben nem önzőség, hanem a túlélés záloga.
Ha úgy érzed, egyedül már nem tudsz kijönni ebből a tartós kimerültségből, tudd, hogy nem kell egyedül cipelned ezt a terhet. Mentálhigiénés szakemberként segítek neked visszatalálni a saját belső stabilitásodhoz – bűntudat nélkül.