lelki egészség

Ismered azt az érzést, amikor elérsz egy komoly sikert – kapsz egy elismerést, előléptetnek, vagy dicséretet kapsz egy nehéz feladat után –, de a büszkeség helyett hirtelen jeges szorongás önt el? Egy belső hang azt suttogja: „Csak szerencséd volt. Ha igazán a dolgok mögé látnának, rájönnének, hogy valójában nem is értesz hozzá. Csak idő kérdése,

„Ha nem csinálom meg tökéletesen, akkor inkább bele sem kezdek.” Ismerős ez a mondat? A modern társadalom hajlamos dicsőíteni a maximalizmust, mintha az a siker záloga lenne. Valójában azonban a klinikai maximalizmus nem a kiválóságról szól, hanem a kudarctól való bénító félelemről és a szeretet elvesztésétől való rettegésről. Amikor a saját értékedet kizárólag a teljesítményedhez

A rohanó mindennapokban folyamatosan zaj vesz körül minket: értesítések, feladatok, elvárások. De mi történik akkor, ha hirtelen megáll az élet, és egyedül maradunk a gondolatainkkal? Sokak számára a magány ijesztő, üres tér, amit azonnal meg akarnak tölteni valamivel – közösségi médiával, háttértévézéssel vagy felesleges pótcselekvésekkel. A mentális egészségünk kulcsa azonban sokszor éppen abban rejlik, hogy

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy váratlan hír, egy munkahelyi konfliktus vagy egyszerűen csak a felgyülemlett fáradtság miatt hirtelen elsötétül a világ. Ilyenkor a racionális gondolkodás kikapcsol, a szívünk a torkunkban dobog, és úgy érezzük, a hullámok teljesen összecsapnak a fejünk felett. A fizikai sérülésekre van sebtapaszunk és fájdalomcsillapítónk. De mi a helyzet a

Sokan élnek olyan helyzetben – legyen az egy kihűlt párkapcsolat, egy lélekölő munkahely vagy egy rossz szokás –, amiről pontosan tudják, hogy nem teszi őket boldoggá. Mégis, amikor a változtatás lehetősége felmerül, megdermednek. Maradnak a rosszban, mert az legalább „ismerős”. Ez a komfortzóna csapdája. Agyunk alapvetően a biztonságra és a túlélésre van huzalozva, és minden

„Te mindig ezt csinálod!” „Bezzeg te sosem figyelsz rám!” Ismerősek ezek a mondatok, amik menetrendszerűen robbantják ki ugyanazokat a vitákat a párkapcsolatodban? Sokan tapasztalják, hogy bár a díszletek vagy akár a partnerek változnak, a veszekedések forgatókönyve szinte ugyanaz marad. A pszichológiában ezeket párkapcsolati játszmáknak nevezzük. Olyan tudattalanul ismételt viselkedési minták ezek, amelyek mögött valódi, mély

Rohansz, intézkedsz, teljesítesz, de a nap végén nem elégedettséget érzel, hanem egy mindent felemésztő, belső ürességet? Úgy kelsz fel reggel, hogy már azelőtt fáradt vagy, hogy bármit csináltál volna, és a korábban örömet okozó dolgok is csak nyűggé válnak? A kiégés (burnout) nem egyenlő azzal, hogy „kicsit sűrű volt a hét”. Ez egy krónikus fizikai,

„Katona dolog.” „Ne szomorkodj, légy erős!” „Egy mosollyal mindent meg lehet oldani.” Ismerősek ezek a mondatok? Gyerekkorunktól kezdve arra szocializálódunk, hogy az életben csak a pozitív érzelmeknek van helye. A dühöt, a szomorúságot, a csalódottságot vagy a félelmet hajlamosak vagyunk elnyomni, „rossznak” vagy a gyengeség jelének bélyegezni. Mentálhigiénés szakemberként azonban újra és újra el kell

Gyakran tapasztalod, hogy egy jól sikerült nap után is csak azon rágódsz, amit elrontottál? Ismerős az a belső monológ, ami minden hiba után azonnal ítélkezik feletted, és azt suttogja: „Ezt is jobban kellett volna csinálnod”? Ezt a belső hangot a pszichológiában és a mentálhigiénében belső kritikusnak nevezzük. Bár sokszor azt hisszük, hogy ez a szigorú