Sokan élnek olyan helyzetben – legyen az egy kihűlt párkapcsolat, egy lélekölő munkahely vagy egy rossz szokás –, amiről pontosan tudják, hogy nem teszi őket boldoggá. Mégis, amikor a változtatás lehetősége felmerül, megdermednek. Maradnak a rosszban, mert az legalább „ismerős”.
Ez a komfortzóna csapdája. Agyunk alapvetően a biztonságra és a túlélésre van huzalozva, és minden újat, ismeretlent veszélyként értékel. A bizonytalantól való félelem sokszor erősebb, mint a boldogtalanságérzet.
A változás 3 lépcsőfoka:
-
A veszteség elfogadása: Minden új kezdet valaminek a lezárásával jár. Meg kell gyászolnunk a régit ahhoz, hogy helyet adjunk az újnak.
-
A senki földje: Az az időszak, amikor a régi már nincs meg, de az új még nem stabil. Ez a legnehezebb, tele kétségekkel – de itt történik a legnagyobb belső fejlődés.
-
Az integráció: Amikor az új helyzet vagy belső működés természetessé válik, és ráébredünk, hogy képesek voltunk megugrani a szintet.
A változás nem jelenti azt, hogy nem félhetsz. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem az a döntés, hogy van, ami a félelemnél sokkal fontosabb: a saját, boldog életed.
Ha válaszút előtt állsz, és egyedül ijesztő a lépés, a mentálhigiénés beszélgetések során biztonságos támaszt kapsz a változás útján.