A mai világban a túlvállalás szinte alapelvárássá vált. Sokan abban a hitben élünk, hogy ha mindenkinek igent mondunk – a munkahelyünkön, a családunkban, a baráti körünkben –, akkor vagyunk jó és értékes emberek. De feltetted már magadnak a kérdést: amikor mindenkinek igent mondasz, valójában mire mondasz nemet? Szakmai munkám során nap mint nap látom, hogy […]

„Ígérem, megváltozom.” „Többet nem fordul elő.” Hányszor hallottad már ezeket a mondatokat? És hányszor döntöttél úgy, hogy adsz még egy esélyt, remélve, hogy ezúttal tényleg másképp lesz? A szenvedélybetegséggel küzdő családtagok hozzátartozói gyakran esnek a „mentsük meg” csapdájába. A szeretet és a segíteni akarás miatt újra és újra átlépjük a saját határainkat. De van egy

Gyakran érzed úgy, hogy hiába alszol 8 órát, mégis ólmos fáradtsággal ébredsz? Hogy a mindennapi feladatok elvégzése is akkora erőfeszítésbe telik, mintha egy hegyet kéne megmásznod? Ha egy szenvedélybeteg családtag mellett élsz, ez a fáradtság nem a fizikai munka eredménye. Ez az úgynevezett érzelmi kimerültség. Amikor a mindennapjaidat a bizonytalanság, a folyamatos készenlét („Vajon ma

Gyakran érezzük úgy a mindennapokban, hogy a problémáinkkal, a belső bizonytalanságainkkal vagy a stresszel teljesen egyedül vagyunk. Úgy teszünk, mintha minden rendben lenne, miközben belül a túlterheltség vagy az érzelmi kimerültség uralkodik. Sokan hiszik azt, hogy a segítségkérés a gyengeség jele. Valójában azonban a legnagyobb bátorság arra ránézni, ahol elakadtunk, és kimondani: „Ez most egyedül